Miskolcon, a Baráthegyi Majorság legteteje az, ahol még a nap is mosolyog a korlátozott munkaképességűek őszinte, tiszta lelkére — itt húzódik meg a Szimbiózis Alapítvány. A több mint húsz éves szervezet eredeti helyét anno még pálos szerzetesek lakták, innen ered a Baráthegy elnevezés. Mára viszont olyan világ alakult ki, ahol mindenki esélyt és segítséget kap. Az alapítvány olyan fenntartható társadalmi vállalkozást hozott létre, amelyben mindenkinek fontos szerepe van. A képességeihez mérten ugyanis mindenki tökéletesen alkalmas valamilyen feladatra, még akkor is, ha súlyos fogyatékossággal él.
Január 18-án, egy borongós szerda reggelen a buszból kiszállva Csilla, az alapítvány gazdasági vezetője várt minket, a Vezetőképző Akadémiát, a „hegy” aljában. A túra egy könnyed sétával vette kezdetét, mialatt Csilla lelkesen mesélt az alapítvány létrejöttéről és sajátos erejéről. Megtudhattuk, hogy a Szimbiózis Alapítvány egy magyar nonprofit szervezet, amelynek célja a fenntartható életmód és a környezetvédelem előmozdítása és támogatása. A szervezet küldetése, hogy felhívja a figyelmet a természeti erőforrások megőrzésének fontosságára és az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának csökkentésére. Az többek között a fenntartható mezőgazdaságra, a megújuló energiára és a biológiai sokféleség megőrzésére összpontosít. Hisznek abban, hogy az oktatás és a közösségi szerepvállalás révén arra ösztönözhetik az egyéneket és a szervezeteket, hogy pozitív változásokat érjenek el mindennapi életükben, és hozzájáruljanak egy fenntarthatóbb jövő megteremtéséhez. Ebben az igazán kiemelkedő, hogy az alapítvány csodás eredménye és munkája megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása révén jön létre..
A fogyatékossággal élők, különös tekintettel az értelmileg akadályozottakra és az autizmussal élőkre, képesek értékteremtő munkával hasznos tagjaivá válni a társadalomnak. Ehhez egyrészt megfelelő felkészítésre, tárgyi feltételekre, szakmai segítségnyújtásra van szükség, másrészt szociális szolgáltatásokra, továbbá elengedhetetlen a befogadó társadalmi szemléletváltozás. A „szimbiózis” minden érintett fél azon egyenrangú partnerségben létrejövő együttműködését jelképezi, ahol képességeikhez mérten a közösség javára munkálkodnak együtt.
A kirándulás alkalmával mi magunk is megtapasztalhattuk, mi zajlik nap mint nap az alapítványnál. Munkánk során három csapatra osztva festés, téglapakolás, valamint karton papírok összerakásán keresztül együtt dolgozhattunk az alapítvány által foglalkoztatott emberekkel. Hinni szerettük volna, hogy mi majd többet segítünk, azonban a nap folyamán inkább körvonalazódott, hogy mennyivel többet tanulhatunk. A festő csapatot Feri bácsi koordinálta, aki régen festő-mázolóként dolgozott, azonban ma már a stroke-ból való rehabilitációja után az alapítványnál helyezkedett el. Történeteit hallgatva döbbentünk rá: az élet valóban rengeteg kudarcot hordozhat magával, azonban az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog. Bátran bele kell állni a kihívásokba, és tudatosan, büszkén viselni döntéseink következményeit.
Ebéd után lehetőségünk volt megtekinteni az alapítványon lévő szociális állatfarmot is. A szociális mezőgazdaság innovatív megközelítés, amely két koncepciót kapcsol össze: egyrészt a többfunkciós mezőgazdaságot, másrészt a helyi szintű szociális szolgáltatásokat, illetve az egészségügyi ellátást. Az állatok közelsége és a velük való foglalkozás köztudottan terápiás jelleggel hat minden egyénre. A farm legnépszerűbbjei, Rozi és Mazsola, két fekete puha szőrű alpaca volt. A nem túl hétköznapi alpakákon kívül a farmon rengeteg más állat (kecske, tehén, malac, lovak és baromfik) várt még bemutatásra.
Sok tanulsággal és feltöltődve jöttünk el a rossz idő ellenére is. Az Alapítvány meglátogatását előszeretettel ajánlom bárkinek, aki kikapcsolódni, de mégis jó tettre vágyik egy csendesebb hétvégén. Ugyanis a Szimbiózis Alapítvány a miskolci Majorság tetején minden tettre kész embert, akár pihenni vagy dolgozni örömmel vár az eldugott, varázslatos élményközpontjában. Mivel, sokaknak ez nem csak munkahely, de otthon is.
Írta: Madarász Zsüliett