2025. 12. 4-én Budapestről indultunk tanulmányútra, amely a Vezetőképző Akadémia programjának részeként immár a harmadik közös utazásunk volt, ugyanakkor Veresszékre most látogattunk el először. A csapat tizennyolc főből és egy kísérőből állt, és ez az állomás jelentette az Erdély–Debrecen tanulmányút nyitóhelyszínét. Már az érkezés pillanatában éreztük, hogy Veresszék sajátos atmoszférája, a hegyvidéki csend és a székelyföldi táj nyugalma, egészen más közeget kínál, mint korábbi útjaink, és kiváló alapot teremt ahhoz, hogy a következő napokban a szakmai és közösségi élményekben egyaránt részünk lehessen.
A hosszú utazás után jólesett megérkezni a szálláshelyre, ahol közös vacsorával és egy oldottabb hangulatú estével kezdtük meg a programot. Az első nap arra adott lehetőséget, hogy ráhangolódjunk a helyszínre és csapatként is felkészüljünk az előttünk álló napokra. Veresszék természetközeli környezete már ekkor erősen éreztette, miért vált az MCC egyik kiemelt erdélyi helyszínévé, ide valóban el lehet vonulni és olyan figyelemmel kapcsolódni egymáshoz, amelyre a hétköznapokban ritkán van lehetőség.
A második napon Kádár Kincső érkezett hozzánk, aki az MCC veresszéki programjainak és közösségi eseményeinek szervezéséért felel. Kincső rendkívül színes és dinamikus előadást tartott Erdély néprajzáról és tájegységeiről, amelynek során bemutatta a régió kulturális sokszínűségét, hagyományos életformáit, és azokat a sajátosságokat, amelyek a székelyföldi identitást máig meghatározzák. Az előadás interaktivitása különösen sokat adott: nem pusztán hallgattuk, hanem részesei is voltunk a bemutatónak, így mélyebben értettük meg, hogyan élnek együtt a tradíciók és a modernizáció, és milyen szerepet játszanak a közösségi normák és szokások a mindennapi életben. Ez a délelőtt nemcsak kulturális tudást adott, hanem rávilágított arra is, mennyire élő és folyamatosan változó ez az örökség.
Délután a BioBee méhészet tulajdonosai, Julianna és Csongor látogattak el hozzánk, akik egy fenntartható, családi vállalkozást működtetnek a térségben. Előadásuk során bemutatták a méhészet szakmai hátterét: a méhcsaládok gondozását, a növényvilág és a helyi tájegységek szerepét a méz minőségében, valamint azt, hogyan lehet egy kis léptékű, természetközeli gazdálkodást stabilan és felelősen fenntartani. A mézkóstolás során különböző ízvilágokkal találkoztunk, amelyek mind a helyi növényállomány sajátosságait tükrözték. Ez a találkozás nemcsak gasztronómiai élmény volt, hanem betekintést engedett abba is, hogy hogyan épül fel egy olyan vállalkozás, amely egyszerre támaszkodik hagyományra, szaktudásra és modern vállalkozói szemléletre.
A harmadik nap Hargitafürdőn folytatódott, ahol a csíki hegyimentők kíséretében túrát tettünk a Csicsói-Hargita csúcsára. A mintegy háromórás túra során változatos terepeken haladtunk: fenyveseken, nyíltabb hegyi szakaszokon, majd a csúcshoz közeledve már havas környezetben. A fizikai megterhelés ellenére, vagy talán éppen emiatt, ez a program erősen formálta a csapatdinamikát: folyamatosan figyelnünk kellett egymásra, alkalmazkodni a közös ritmushoz, és együtt dolgozni azért, hogy mindenki biztonságban és élményekkel gazdagodva érje el a célpontot. A csúcsról nyíló kilátás és a hegyi levegő olyan tapasztalatot adott, amelyet nehéz lenne hétköznapi keretek között megélni. A délutáni szabadidő, egy rövid séta vagy egy meleg tea mellett, pedig már inkább a pihenésről szólt.
A tanulmányút első állomása, Veresszék, számunkra különösen fontos tapasztalatot jelentett. Egyszerre kaptunk kulturális tudást, gyakorlati vállalkozói példát és olyan természetközeli élményeket, amelyek a fejlődésünk részei lettek. A program segített abban, hogy csapatként jobban megismerjük egymást, új nézőpontokat fedezzünk fel, és olyan készségeket erősítsünk, rugalmasságot, együttműködést, figyelmet, amelyek a későbbi állomásokon és a Vezetőképző jövőbeli kihívásai során is meghatározóak lesznek.
